év
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈeːv]
Főnév
év
- Időszámításunk egyik meghatározó egysége, bizonyos egységül felvett időköz. Leginkább az az idő, melyre a Földnek szüksége van ahhoz, hogy a Napot körbejárja (ekliptika), és mely alatt az évszakok ugyanazon sorban ismétlődnek. Létezik csillagászati és naptári év. Csillagászati év alatt az év valóságos (másodpercre pontos) időtartamát értjük, naptári éven pedig a csillagászati évben foglalt teljes napok számát.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza ие, mari ий.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | év | évek |
| tárgyeset | évet | éveket |
| részes eset | évnek | éveknek |
| -val/-vel | évvel | évekkel |
| -ért | évért | évekért |
| -vá/-vé | évvé | évekké |
| -ig | évig | évekig |
| -ként | évként | évekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | évben | években |
| -on/-en/-ön | éven | éveken |
| -nál/-nél | évnél | éveknél |
| -ba/-be | évbe | évekbe |
| -ra/-re | évre | évekre |
| -hoz/-hez/-höz | évhez | évekhez |
| -ból/-ből | évből | évekből |
| -ról/-ről | évről | évekről |
| -tól/-től | évtől | évektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | évem | éveim |
| a te | éved | éveid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
éve | évei |
| a mi | évünk | éveink |
| a ti | évetek | éveitek |
| az ő | évük | éveik |
Szinonimák
Származékok
- évad, évekbeli, évelő, évelődik, évenként, évenkénti, évente, éves, évi, évül
- (összetételek): békeév, csillagév, életév, évdíj, évezred, évezredes, évfolyam, évfolyamtárs, évforduló, évgyűrű, évjáradék, évjárat, évjáratú, évkezdet, évkönyv, évközi, évlap, évmillió, évnegyed, évnyitó, évszak, évszám, évszázad, évszázados, évtized, évtizedes, évzárás, évzáró, félév, fényév, gyakorlóév, gyászév, harmadév, inasév, iskolaév, katonaév, napév, negyedév, óév, próbaév, szökőév, tanév, tárgyév, tervév, újév