Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈøbliːtøː]

Főnév

öblítő

  1. öblítőszer

Ragozás

öblítő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset öblítő öblítők
tárgyeset öblítőt öblítőket
részes eset öblítőnek öblítőknek
-val/-vel öblítővel öblítőkkel
-ért öblítőért öblítőkért
-vá/-vé öblítővé öblítőkké
-ig öblítőig öblítőkig
-ként öblítőként öblítőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben öblítőben öblítőkben
-on/-en/-ön öblítőn öblítőkön
-nál/-nél öblítőnél öblítőknél
-ba/-be öblítőbe öblítőkbe
-ra/-re öblítőre öblítőkre
-hoz/-hez/-höz öblítőhöz öblítőkhöz
-ból/-ből öblítőből öblítőkből
-ról/-ről öblítőről öblítőkről
-tól/-től öblítőtől öblítőktől
öblítő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én öblítőm öblítőim
a te öblítőd öblítőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
öblítője öblítői
a mi öblítőnk öblítőink
a ti öblítőtök öblítőitek
az ő öblítőjük öblítőik

Melléknév

öblítő

Származékok

Etimológia

öblít folyamatos melléknévi igeneve.