Kiejtés

  • IPA: [ ˈøkør]

Főnév

ökör

 
  1. (állattan) A heréitől megfosztott hím ivarú, kifejlett szarvasmarha.[1]

Etimológia

  • Egy ótörök *öküz (<*ökür) szóból, vö. modern török öküz.
  • A szó a mongolban is megvan, vö. үхэр.

Fordítások

Jegyzetek