δαιμόνιον
Ógörög
δαιμόνιον (daimónion)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /dai̯.mó.ni.on/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /dɛˈmo.ni.on/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ðɛˈmo.ni.on/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ðeˈmo.ni.on/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ðeˈmo.ni.on/
Főnév
δαιμόνῐον • (daimónion) sn (genitivus δαιμονῐ́ου); második ragozás