κείρω

Ógörög

κείρω (keírō)

Kiejtés

 

• IPA: /kěː.rɔː/ → /ˈci.ro/ → /ˈci.ro/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kěː.rɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈki.ro/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈci.ro/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈci.ro/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈci.ro/

Ige

κείρω • (keírō)

(keíró)

1. vág, levág
2. nyes, megnyes
3. nyír, megnyír
4. metsz, elmetsz
5. irt, kiirt

Etimológia

Tkp. *kiri, lásd a germán skära igét.