νῦν

Ógörög

νῦν (nûn)

Kiejtés

 

• IPA: /nŷːn/ → /nyn/ → /nin/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /nŷːn/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /nyn/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /nyn/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /nyn/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /nin/

Határozószó

νῦν • (nûn)

(nűn)

1. most

Etimológia

Tkp. nu, lásd a latin nunc határozószót.