πυγμή

Ógörög

πυγμή (pugmḗ)

Kiejtés

 

• IPA: /pyŋ.mɛ̌ː/ → /pyɣˈmi/ → /piɣˈmi/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pyŋ.mɛ̌ː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /pyɡˈme̝/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /pyɣˈmi/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /pyɣˈmi/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /piɣˈmi/

Főnév

πυγμή • (pugmḗ) nn (genitivus πυγμῆς); első ragozás

1. ököl

Etimológia

Tkp. *pugo, lásd a latin pugnus szót.