σῦκον

Ógörög

σῦκον (sûkon)

Kiejtés

 

• IPA: /sŷː.kon/ → /ˈsy.kon/ → /ˈsi.kon/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /sŷː.kon/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈsy.kon/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈsy.kon/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈsy.kon/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈsi.kon/

Főnév

σῦκον • (sûkon) sn (genitivus σῡ́κου); második ragozás

1. füge