φεύγω
Ógörög
φεύγω (pheúgō)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pʰěu̯.ɡɔː/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈpʰew.ɡo/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈɸeβ.ɣo/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈfev.ɣo/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈfev.ɣo/
Ige
φεύγω • (pheúgō)
- menekül, elfut, elszalad