ден
ден (den)
Kiejtés
- IPA: [dɛn]
Főnév
ден • (den)
- nap (időegység)
Kiejtés
- IPA: [dɛn]
Főnév
ден • (den) hn
- nappal
- Работиме за неа ден и ноќ и не спиеме.
- Rabotime za nea den i noḱ i ne spieme.
- Dolgozunk éjjel-nappal, és nem alszunk. (tkp. nappal és éjjel)
- Сликата за тоа ми е во мислите секоја ноќ, секој ден.
- Slikata za toa mi e vo mislite sekoja noḱ, sekoj den.
- A kép, ami a gondolataimban van minden éjjel, minden nappal.
- ellentéte: ноќ
- nap (időegység)
- időszak
- гимназиски денови ― gimnaziski denovi ― középiskolás napok
- старечки денови ― starečki denovi ― öreg napjai
- szinonima: период
- nap, dátum
- ден на независноста ― den na nezavisnosta ― a függetlenség napja
- ден на мртвите ― den na mrtvite ― halottak napja
- szinonima: датум
köznapi ragozás:
ден ragozása
fennkölt ragozás:
ден ragozása
Etimológia
A szláv alapenyelvi *dьnь ’nap (időegység)’ szóból. Rokon nyelvi megfelelései: orosz és ukrán день (denʹ), fehérorosz дзень (dzjenʹ), lengyel dzień, cseh den, szlovák deň, szlovén és horvát dan, szerb дан és bolgár ден (den). Az egész indoeurópai nyelvcsaládban fellelhető szó azonos jelentésben: lett és litván diena, szanszkrit दिन (dina), albán ditë, latin dies. Az indoeurópai tőből kiterjedt szócsalád jött létre:
- ’isten’ jelentésben: latin deus, litván dievas, lett dievs; innen átkerült a finn nyelvekbe is ’égbolt’ jelentéssel: finn taivas, észt taevas, lív tōvaz
- ’istennő’ jelentésben: lett dieve, litván deivė, szanszkrit देवी (dévī, devī́)
- egyéb kapcsolódó szavak: ógörög Ζεύς (Zeús), angol Lent ’nagyböjt’, német Lenz ’tavasz’.