камень
eset | e.sz. | t.sz. |
---|---|---|
alanyeset | ка́мень | ка́мни |
birtokos | ка́мня | камне́й |
részes | ка́мню | камня́м |
tárgyeset | ка́мень | ка́мни |
eszközh. | ка́мнем | камня́ми |
elöljárós | ка́мне | камня́х |
камень (kamenʹ)
Kiejtés
- IPA: [kəmʲɪnʲ]
Főnév
ка́мень • (kámenʹ) hn élett (birtokos ка́мня, alanyeset tsz. ка́мни vagy каме́нья**, birtokos tsz. камне́й vagy ка́мней* vagy каме́ньев**) (* költői.) (** elavult.)
- kő
- драгоценный камень ― dragocennyj kamenʹ ― drágakő
- желчные камни ― želčnyje kamni ― orv epekő
- краеугольный камень (чего-л.) ― krajeugolʹnyj kamenʹ (čego-l.) ― alapja v. sarkalatos pontja (vmnek)
- могильный камень ― mogilʹnyj kamenʹ ― sírkő
- подводный камень ― podvodnyj kamenʹ ― (víz alatti) sziklazátony/szirt
- точильный камень ― točilʹnyj kamenʹ ― fenőkő, köszörűkő
- бросить (в кого) камнем ― brositʹ (v kovo) kamnem ― átv is kővel megdob (vkt); átv követ vet (vkre)
- падать камнем ― padatʹ kamnem ― kőként zuhan alá v. hull le
- у меня камень лежит на сердце ― u menja kamenʹ ležit na serdce ― nagy kő nyomja a szívemet
- у меня камень с души свалился ― u menja kamenʹ s duši svalilsja ― nagy kő esett le a szívemről
- камня на камне не оставить ― kamnja na kamne ne ostavitʹ ― földig lerombol (vmt) [tkp. követ kövön nem hagy]