kő
Kiejtés
- IPA: [ ˈkøː]
Főnév
kő
- Vulkanikus eredetű kemény anyag.
Etimológia
- Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn kivi, erza кев, mari кӱ.
- A szó malomkő jelentéssel más finnugor nyelvben is megvan, vö. komi изки, udmurt кӧ.
Fordítások
kő
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kő | kők |
tárgyeset | kőt | kőket |
részes eset | kőnek | kőknek |
-val/-vel | kővel | kőkkel |
-ért | kőért | kőkért |
-vá/-vé | kővé | kőkké |
-ig | kőig | kőkig |
-ként | kőként | kőkként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kőben | kőkben |
-on/-en/-ön | kőn | kőkön |
-nál/-nél | kőnél | kőknél |
-ba/-be | kőbe | kőkbe |
-ra/-re | kőre | kőkre |
-hoz/-hez/-höz | kőhöz | kőkhöz |
-ból/-ből | kőből | kőkből |
-ról/-ről | kőről | kőkről |
-tól/-től | kőtől | kőktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kövem | köveim |
a te | köved | köveid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
köve | kövei |
a mi | kövünk | köveink |
a ti | követek | köveitek |
az ő | kövük | köveik |
Szinonimák
Származékok
- kövesút, kövez, kövezés, kövezet
- (összetételek): alapkő, borkő, borostyánkő, drágakő, epekő, kőagyag, kőangyal, kőbalta, kőbálvány, kőbánya, kőbányai, kőbányász, kőbolygó, kőbölcső, kőcsipke, kődarab, kődobálás, kődobás, kődobásnyi, kőedény, kőedényáru, kőemlék, kőépület, kőfal, kőfaragás, kőfaragó, kőfej, kőfejtés, kőfejtő, kőforgató, kőfűrész, kőgát, kőgörgeteg, kőhajítás, kőhajításnyi, kőhalmaz, kőhalom, kőhányás, kőhasáb, kőház, kőhegyű, kőhíd, kőhúr, kőkemény, kőkeménységű, kőképződés, kőkerítés, kőkocka, kőkoporsó, kőkori, kőkorsó, kőkorszak, kőkorszakbeli, kőkorszaki, kőkút, kőlap, kőlépcső, kőműves, kőnehezék, kőolaj, kőóriás, kőoroszlán, kőoszlop, kőpadló, kőpadozat, kőpáncél, kőpart, kőrajz, kőrakás, kőrengeteg, kőrózsa kőszén, kőszent, kőszéntelep, kőszerszám, kőszikla, kőszilánk, kőszínház, kőszirt, kőszívű, kőszobor, kőtábla, kőtaraj, kőtenger, kőtojás, kőtömb, kőtömeg, kőtörés, kőtörmelék, kőtörő, kőtörőfű, kőút, kővágó, kőzápor, sarkkő, sarokkő, sírkő, vesekő