колокольчик

колокольчик (kolokolʹčik)

Kiejtés

  • IPA: [kəɫəkəlʲt͡ɕɪk]

Főnév

колоко́льчик (kolokólʹčikhn élett (birtokos колоко́льчика, alanyeset tsz. колоко́льчики, birtokos tsz. колоко́льчиков)

  1. harangvirág (Campanula)

Etimológia

ко́локол (kólokol) +‎ -чик (-čik)