мера
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | ме́ра | ме́ры |
| birtokos | ме́ры | ме́р |
| részes | ме́ре | ме́рам |
| tárgyeset | ме́ру | ме́ры |
| eszközh. | ме́рой ме́рою |
ме́рами |
| elöljárós | ме́ре | ме́рах |
Kiejtés
- IPA: [mʲɪrə]
Főnév
мера • (mera) nn
- mérték
- mértékegység
- határ; mértéktartás
- rendszabály, intézkedés
- без меры ― bez mery ― mértéktelenül
- в известной мере ― v izvestnoj mere ― bizonyos mértékben
- в меру ― v meru ― mérsékelten, mértékletesen
- в меру своих сил ― v meru svoix sil ― erejéhez mérten
- высшая мера наказания ― vysšaja mera nakazanija ― halálbüntetés
- меры веса ― mery vesa ― súlymértékek
- меры длины ― mery dliny ― hosszmértékek
- не знать меры ― ne znatʹ mery ― mértéktelen; nem ismer határt
- ни в какой мере ― ni v kakoj mere ― semennyire sem
- по крайней мере v. по меньшей мере ― po krajnej mere v. po menʹšej mere ― legalább
- по мере возможности ― po mere vozmožnosti ― lehetőség szerint
- по мере сил ― po mere sil ― erejéhez képest
- по мере того как… ― po mere tovo kak… ― annak arányában, ahogy…
- принять меры ― prinjatʹ mery ― megteszi az intézkedéseket; intézkedik
- решительные меры ― rešitelʹnyje mery ― hathatós rendszabályok
- сверх меры v. не в меру v. через меру ― sverx mery v. ne v meru v. čerez meru ― mértéken felül
- соблюдать меру ― sobljudatʹ meru ― mértéket tart
- чувство меры ― čuvstvo mery ― (a) mértéktartás (érzéke)