метить (metitʹ)

Kiejtés

  • IPA: [mʲɪtʲɪtʲ]

Ige

ме́тить (métitʹfoly (befejezett поме́тить)

  1. megjelöl, jelzéssel ellát
  2. (в кого/что) célba vesz (vkt/vmt); céloz (vkre/vmre)
  3. (в кого/что) törekszik (vmlyen) állásra
  4. (в кого/что, на кого/что) céloz (vkre/vmre); célzást tesz (vkre/vmre)
метить в начальники
vezető állásra törekszik