мовознавець

Ukrán

Kiejtés

• IPA: [mɔwɔznɐʋet͡sʲ]

Főnév

мовозна́вець • (movoznávecʹ) hn szem (birtokos мовозна́вця, alanyeset tsz. мовозна́вці, birtokos tsz. мовозна́вців)

1. nyelvész

Etimológia

мо́ва (móva, ’nyelv’) +‎ -о- (-o-) +‎ знаве́ць (znavécʹ, ’szakértő’)

Szinonimák

• лінгві́ст (linhvíst)

Származékok

• мовозна́вство sn (movoznávstvo, ’nyelvészet’)