молвить (molvitʹ)

Kiejtés

  • IPA: [məɫvʲɪtʲ]

Ige

молвить

мо́лвить (mólvitʹfoly (befejezett промо́лвить)

  1. szól, beszél, megszólal
    он был насто́лько поражён, что не мог вы́молвить ни сло́ваon byl nastólʹko poražón, što ne mog výmolvitʹ ni slóvaannyira megdöbbent, hogy szólni sem tudott