jelen múlt felsz.
я му́чу му́чил
му́чила

ты му́чишь му́чил
му́чила
му́чь
он
она
оно
му́чит му́чил
му́чила
му́чило

мы му́чим му́чили
вы му́чите му́чили му́чьте
они му́чат му́чили
akt. part. jelen му́чащий
akt. part. múlt му́чивший
gerundium jelen му́ча
gerundium múlt му́чив, му́чивши
passz. part. jelen му́чимый
passz. part. múlt му́ченный
jövő буду/будешь… му́чить

мучить (mučitʹ)

Kiejtés

  • IPA: [mʊt͡ɕɪtʲ]

Ige

му́чить (múčitʹfoly (befejezett заму́чить)

  1. kínoz, gyötör
    совесть меня мучитsovestʹ menja mučitfurdal a lelkiismeret

Etimológia

Az ősszláv *mǫ̀čiti szóból.

Származékok

folyamatos

befejezett