eset e.sz. t.sz.
alanyeset но́с носы́
birtokos но́са носо́в
részes но́су носа́м
tárgyeset но́с носы́
eszközh. но́сом носа́ми
elöljárós но́се носа́х
helyhat. в/на носу́

Kiejtés

  • IPA: [nos]

Főnév

нос (noshn

  1. orr
  2. csőr
    водить за нос (кого)voditʹ za nos (kovo)(vkt) az orránál fogva vezet
    говорить в носgovoritʹ v nosorrhangon beszél
    задирать носzadiratʹ nosfontoskodik, magasan hordja az orrát
    зима на носуzima na nosuitt a tél; közeledik a tél
    клевать носомklevatʹ nosomelbóbiskol, elszundikál
    курносый носkurnosyj nospisze orr
    на носуna nosuküszöbön áll; hamarosan bekövetkezik
    не видеть дальше своего носаne videtʹ dalʹše svojevo nosanem lát tovább az orránál
    нос к носуnos k nosuszemtől szembe
    нос картошкойnos kartoškojbiz krumpliorr
    нос с горбинкойnos s gorbinkojgörbe orr
    носу не казать (куда)nosu ne kazatʹ (kuda)nem dugja oda az orrát (vhová)
    оставить с носом (кого)ostavitʹ s nosom (kovo)lóvá tesz, átver, átejt (vkt)
    остаться с носомostatʹsja s nosomhoppon marad
    повесить нос (на квинту)povesitʹ nos (na kvintu)lógatja az orrát
    под (самым) носомpod (samym) nosomaz orra előtt; a szeme láttára
    показать нос (кому)pokazatʹ nos (komu)orrot mutat (vknek); kicsúfol (vkt)
    у меня идёт кровь из носаu menja idjót krovʹ iz nosavérzik az orrom

Lásd még