orr
Kiejtés
- IPA: [ ˈorː]
Főnév
orr
- A gerincesek fején található testrész, amely a felső légutak első szakaszát alkotja.
Etimológia
Lásd az orom szót.
Fordítások
szaglószerv
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | orr | orrok |
tárgyeset | orrot | orrokat |
részes eset | orrnak | orroknak |
-val/-vel | orral | orrokkal |
-ért | orrért | orrokért |
-vá/-vé | orrá | orrokká |
-ig | orrig | orrokig |
-ként | orrként | orrokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | orrban | orrokban |
-on/-en/-ön | orron | orrokon |
-nál/-nél | orrnál | orroknál |
-ba/-be | orrba | orrokba |
-ra/-re | orra | orrokra |
-hoz/-hez/-höz | orrhoz | orrokhoz |
-ból/-ből | orrból | orrokból |
-ról/-ről | orról | orrokról |
-tól/-től | orrtól | orroktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | orrom | orraim |
a te | orrod | orraid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
orra | orrai |
a mi | orrunk | orraink |
a ti | orrotok | orraitok |
az ő | orruk | orraik |
Szinonimák
Származékok
- ormány, orrol
- (összetételek): orrárboc, orrcimpa, orrcsíptető, orrcsont, orrfacsaró, orrfintorgatás, orrfúvás, orrgarat, orrhang, orrhegy, orrhossz, orrjárat, orrkagyló, orrkarika, orrlyuk, orrmelléküreg , orrnyereg, orrnyílás, orrplasztika, orrpolip, orrsövény, orrsövényferdülés, orrspray, orrszarvú, orrtő, orrtükör, orrüreg, orrváladék, orrvas, orrvédő, orrvérzés, orrvitorla