погибель

eset e.sz. t.sz.
alanyeset поги́бель поги́бели
birtokos поги́бели поги́белей
részes поги́бели поги́белям
tárgyeset поги́бель поги́бели
eszközh. поги́белью поги́белями
elöljárós поги́бели поги́белях

Orosz

погибель (pogibelʹ)

Kiejtés

  • IPA: [pəɡʲɪbʲɪlʲ]

Főnév

погибель nn

  1. halál
согнуть в три погибели (кого)
(i) hétrét görnyeszt; (ii) átv behódoltat (vkt); ráncba szed (vkt)
согнуться в три погибели
mélyen meghajol; hétrét görnyed