eset e.sz. t.sz.
alanyeset ро́г рога́
birtokos ро́га рого́в
részes ро́гу рога́м
tárgyeset ро́г рога́
eszközh. ро́гом рога́ми
elöljárós ро́ге рога́х

рог (rog)

Kiejtés

  • IPA: [rok]

Főnév

рог (roghn élett (birtokos ро́га, alanyeset tsz. рога́, birtokos tsz. рого́в)

  1. szarv
  2. agancs
  3. (zene) kürt
    охотничий рогoxotničij rogvadászkürt

Etimológia

Az ősszláv *rogъ szóból

Származékok

Kapcsolódó kifejezések

рог

  1. Lásd: rog