ἀείρω

Ógörög

ἀείρω (aeírō)

Kiejtés

 

• IPA: /a.ěː.rɔː/ → /aˈi.ro/ → /aˈi.ro/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /a.ěː.rɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /aˈi.ro/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /aˈi.ro/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /aˈi.ro/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /aˈi.ro/

Ige

ἀείρω • (aeírō)

1. emel

Etimológia

Tkp. *ver-, lásd az albán var (a.m. akaszt) igét.