ὑετός

Ógörög

ὑετός (huetós)

Kiejtés

 

• IPA: /hy.e.tós/ → /y.eˈtos/ → /i.eˈtos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /hy.e.tós/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /(h)y.eˈtos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /y.eˈtos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /y.eˈtos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /i.eˈtos/

Főnév

ῡ̔ετός • (hūetós) hn (genitivus ῡ̔ετοῦ); második ragozás

1. eső

Etimológia

Tkp. *suvo, lásd az albán shi szót.