Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɛkɛtɛ]

Főnév

Fekete

  1. (matematika, matematikus) Fekete Mihály (Schwarcz, 1899-ig) (1886. július 19., Zenta – 1957. május 13., Jeruzsálem) magyar-izraeli matematikus volt, akinek jelentős hozzájárulása volt a kombinatorika, a potenciálelmélet, valamint az analízis területén. Fekete különösen az extrémérték problémák terén végzett kutatásai révén vált ismertté.

Élete és munkássága:

  • Korai évek és tanulmányok: Fekete Mihály 1886-ban született a ma Szerbiához tartozó Zenta városában. Zsidó családból származott, és eredetileg a Schwarcz nevet viselte, amelyet 1899-ben magyarosított Feketére. Tanulmányait Magyarországon végezte, ahol a matematika iránti érdeklődése már korán megmutatkozott.
  • Tudományos karrierje: Fekete a Budapesti Tudományegyetemen szerzett diplomát, ahol többek között Fejér Lipót volt az egyik tanára. Fekete doktorátusát is itt szerezte, és korai munkássága a matematikai analízishez kapcsolódott. Különösen az extremális problémák érdekelték, ahol maximális vagy minimális értékek meghatározása a cél.
  • Izraelbe való kivándorlás: A második világháború alatt a zsidóellenes törvények súlyosan érintették a magyar tudományos közösség zsidó tagjait. 1928-ban Fekete Izraelbe emigrált (akkor még a brit Palesztin Mandátum területére), ahol tovább folytatta munkásságát a Jeruzsálemi Héber Egyetemen.
  • Potenciálelmélet: Fekete jelentős eredményeket ért el a potenciálelméletben, amelynek a komplex analízisben és a fizikában is fontos szerepe van. Munkásságával hozzájárult a terület modern matematikai alapjainak lefektetéséhez.
  • Extrémérték problémák: Az extremális problémák terén végzett kutatásai, különösen a polinomok gyökeinek elhelyezkedésével kapcsolatban, ma is jelentősnek számítanak. Ezek a kutatások különösen fontosak a kombinatorikában és az optimalizációs elméletekben.

Fekete hatása és öröksége:

Fekete Mihály munkássága komoly hatást gyakorolt a kombinatorika és az analízis fejlődésére. Diákként és tanárként is nagy hatással volt a modern matematika alakulására, különösen Izraelben, ahol az egyik úttörő tudósnak számít. Izrael állam megalapítása után részt vett a tudományos élet új alapjainak megteremtésében, különösen a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, amely később a világ egyik vezető tudományos intézményévé vált.

Munkássága ma is élő példa arra, hogyan lehet kombinálni a tiszta matematika alapelveit a gyakorlati problémákkal, és hozzájárult az olyan területek fejlődéséhez, mint a potenciálelmélet és a polinomiális extrémumok keresése.