Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɒukaːzuʃ]

Földrajzi név

Kaukázus

  1. A Kaukázus egy hegyrendszer a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, a Kaukázus régióban. Általában Európa délkeleti határának tekintik.[1] A Kaukázust két különálló hegység alkotja: a Nagy-Kaukázus és a Kis-Kaukázus. A Kaukázus kb. 28,5-23,8 millió évvel ezelőtt keletkezett az északra mozgó Arábiai-lemez és az Eurázsiai-lemez ütközéséből. A hegyrendszer a Himalája egyik folytatását alkotja, amely ugyancsak hasonló módon jött létre az Eurázsiai-lemez és az Indiai-lemez ütközésében. A régióban gyakoriak a nagyobb földrengések ezekből az aktivitásokból kifolyólag. A Nagy-Kaukázusban kevés a vulkáni aktivitás (vannak mégis olyan vulkáni alakzatok, mint az Elbrusz vagy a Kazbek), a Kis-Kaukázus nagyrészt vulkáni eredetű. A grúziai Dzsavakheti vulkáni fennsík és a környék vulkáni vonulatai a régió legfiatalabb és kevésbé stabil geológiai alakzatai. A Nagy-Kaukázus Szocsi közeléből indul ki kelet – délkelet felé és Bakunál ér véget. A Kis-Kaukázus párhuzamosan halad vele átlagosan 100 km-re délre. Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán és Irán határa ebben a hegységben húzódik, de nem mindig a gerincen van. A Meszkheti-hegység a Kis-Kaukázus része. A Nagy- és a Kis-Kaukázust a Likhi-hegység köti össze, amely elválasztja a Kolkhida-alföldet és a Kura-medencét. A Talis-hegység délkeleten található. A Kis-Kaukázus és az Örmény-felföld alkotja a Transzkaukázusi-fennsíkot. A Kaukázus legmagasabb csúcsa és egyben Európa[2] legmagasabb csúcsa az Elbrusz (5642 m). A hegység tíz legmagasabb hegyének mindegyike magasabb, mint bármely hegy Európában a Kaukázuson kívül.

További információk