Wikiszótár

Network File System

Angol

Főnév

Network File System (tsz. Network File Systems)

  1. (informatika) Az NFS (Network File System) egy olyan fájlrendszerprotokoll, amely lehetővé teszi, hogy egy hálózaton keresztül különböző eszközök fájlokat osszanak meg egymással, mintha azok helyben elérhetők lennének. Az NFS-t eredetileg a Sun Microsystems fejlesztette ki, és lehetővé teszi, hogy a felhasználók távoli szervereken található fájlokat használjanak ugyanúgy, mintha azok a saját gépükön lennének.

Magyarul az NFS-t hálózati fájlrendszernek vagy hálózati fájlmegosztó rendszernek nevezhetjük, és gyakran használják Unix és Linux rendszereken fájlmegosztáshoz. Lehetővé teszi, hogy több felhasználó hozzáférjen ugyanazon fájlokhoz egy központi szerveren keresztül, így ideális megoldás vállalati hálózatokban, ahol több gép osztozik a közös fájlokon.

NFS főbb jellemzői

  1. Távoli fájlmegosztás:
    • Az NFS lehetővé teszi, hogy egy távoli szerver fájlrendszere elérhető legyen a kliens gépeken, mintha az helyi fájlrendszer lenne. A fájlokat ugyanúgy lehet olvasni, írni és kezelni, mintha azok a felhasználó saját gépén lennének tárolva.
  2. Transzparencia:
    • Az NFS fájlmegosztás átlátható a felhasználók számára. Miután a fájlrendszert csatlakoztatták (mountolták) a kliens géphez, a fájlok elérése ugyanúgy történik, mint a helyi fájloké.
  3. Platformfüggetlenség:
    • Az NFS különböző operációs rendszerek között is használható, például Linux, Unix és Windows rendszereken egyaránt működik. Ez lehetővé teszi a fájlok megosztását különböző platformok között.
  4. Központi fájlkezelés:
    • Az NFS lehetővé teszi a központi fájlmegosztást és menedzsmentet, ahol a fájlokat egy szerveren tárolják, és a kliensek ezen keresztül érik el azokat. Ez csökkenti az adatok többszörözését, és javítja az adminisztráció hatékonyságát.
  5. Hitelesítés és jogosultságkezelés:
    • Az NFS támogatja a különböző hitelesítési és jogosultságkezelési mechanizmusokat, mint például az NFSv4 verzióban bevezetett Kerberos hitelesítés, amely biztonságosabbá teszi a hozzáférést.

NFS működése

Az NFS működése kliens-szerver architektúrán alapul:

  1. Szerver oldalon:
    • A fájlmegosztást biztosító szerver exportálja (elérhetővé teszi) a fájlrendszer egy részét vagy egészét a hálózaton keresztül, hogy a kliensek hozzáférhessenek. A szerver adminisztrátora meghatározhatja, mely gépek férhetnek hozzá ezekhez a fájlokhoz, és milyen jogosultságokkal.
  2. Kliens oldalon:
    • A kliens gép a hálózaton keresztül csatlakozik (mountol) a távoli fájlrendszerhez, és úgy éri el azt, mintha az a saját gépén lenne. A felhasználók és az alkalmazások közvetlenül használhatják ezeket a fájlokat.
  3. RPC (Remote Procedure Call):
    • Az NFS a távoli eljáráshívás (Remote Procedure Call, RPC) protokollt használja a hálózati kommunikációhoz. Az RPC lehetővé teszi a szerver és a kliens közötti üzenetváltást, például amikor a kliens fájlt kér a szervertől vagy adatot ír a távoli fájlrendszerbe.

NFS verziók

Az NFS protokollnak több verziója létezik, amelyek különböző képességekkel és fejlesztésekkel rendelkeznek:

  1. NFSv2:
    • Ez volt az NFS első széles körben elterjedt verziója, és korlátozott 32 bites fájlméretet támogatott. Egyszerű, de viszonylag lassú fájlmegosztást biztosított.
  2. NFSv3:
    • Az NFSv3 javított teljesítményt és nagyobb fájlmérettámogatást vezetett be, lehetővé téve a 64 bites fájlméreteket. Továbbá támogatta az aszinkron írásokat, amelyek gyorsabb fájlhozzáférést biztosítottak.
  3. NFSv4:
    • Az NFSv4 jelentős fejlesztéseket hozott a biztonság és a teljesítmény terén. Beépített támogatást biztosít a Kerberos alapú hitelesítéshez, és javította a tűzfalakon keresztüli kommunikációt. Az NFSv4 integrálta a zárkezelést (file locking) és az állapotfüggő kapcsolatokat.

NFS konfiguráció

Szerver beállítása

A szervernek be kell állítania, hogy mely könyvtárakat akar megosztani, és mely kliensek férhetnek hozzá ezekhez a megosztásokhoz. Ez általában a /etc/exports fájlban történik.

Például: 

/home/shared    192.168.1.0/24(rw,sync,no_root_squash)

Ez a beállítás azt mondja, hogy a /home/shared könyvtárat megosztják a 192.168.1.0/24 hálózati tartománnyal, ahol a kliensgépek írási (rw) és szinkronizált (sync) hozzáférést kapnak. A no_root_squash opció lehetővé teszi, hogy a kliensek root felhasználói azonos jogosultságokat kapjanak.

Kliens beállítása

A kliens gépen a szerver által megosztott könyvtárat mount paranccsal csatolhatjuk: 

sudo mount 192.168.1.10:/home/shared /mnt/shared

Ez a parancs a szerveren található /home/shared könyvtárat csatolja a kliens gépen lévő /mnt/shared könyvtárhoz.

NFS előnyei

  1. Egyszerű fájlmegosztás:
    • Az NFS egyszerűvé teszi a fájlmegosztást a hálózatban lévő gépek között, és lehetővé teszi a fájlok központi tárolását, így nincs szükség többszörözésre.
  2. Átlátható hozzáférés:
    • A felhasználók úgy férhetnek hozzá a távoli fájlokhoz, mintha azok helyben lennének. A fájlok elérése egyszerű és gyors, ha a hálózati infrastruktúra megfelelő.
  3. Platformfüggetlenség:
    • Az NFS különböző operációs rendszerek között is használható, így többféle eszköz és rendszer képes megosztani ugyanazokat a fájlokat.

NFS hátrányai

  1. Biztonsági kihívások:
    • Az NFS alapértelmezés szerint nem biztosít erős titkosítást vagy hitelesítést, így a hálózati forgalmat könnyen lehallgathatják. Ez különösen az NFSv3 és az alacsonyabb verziók esetén jelent problémát.
  2. Sebesség:
    • Bár az NFS hatékony fájlmegosztási protokoll, a teljesítmény függ a hálózati sebességtől és az infrastruktúrától. Nagy hálózati terhelés esetén a teljesítmény csökkenhet.
  3. Kliens és szerver összhang:
    • A kliens és szerver közötti idő szinkronizáció fontos, mert az NFS függ az időbélyegektől a fájlműveletek során. Ha nincs megfelelő szinkronizáció, problémák léphetnek fel.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Network_File_System&oldid=3452975”