binomiális tétel

(Newton binomiális tétele szócikkből átirányítva)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbinomijaːliʃteːtɛl]

Főnév

binomiális tétel

  1. (matematika) következő képletben foglalható össze:
 

(szummajel használata nélkül):

 

ahol n természetes szám (n∈ℕ), a, b pedig valós vagy komplex számok, vagy általánosabban, egy kommutatív félgyűrű elemei; továbbá a képletben szereplő ún. binomiális együtthatók a következőképp számolhatóak ki:

 ;   pedig az n szám faktoriálisát jelenti.

Szavakban megfogalmazva a binomiális tétel egy kéttagú összeg tagonkénti hatványra emelésének módja: egy kéttagú összeget úgy is n-edik hatványra emelhetünk, hogy összeadjuk a két tag összes olyan hatványának szorzatát, mely hatványok kitevői összege a kéttagú összeg kitevője (azaz n), megszorozva a Pascal-háromszög n-edik sorának annyiadik elemével, ahányadaik hatványon az első tag áll a szorzatokban (a Pascal-háromszögben a sorok és a sorok elemeinek számozását is a 0-tól kezdve).

Fordítások