Kiejtés

  • IPA: [ ˈtaːkolmaːɲ]

Főnév

tákolmány

  1. Durván összeállított dolog, különösen építmény. [1]

Etimológia

tákol +‎ -mány

Fordítások

Ragozás

tákolmány ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tákolmány tákolmányok
tárgyeset tákolmányt tákolmányokat
részes eset tákolmánynak tákolmányoknak
-val/-vel tákolmánnyal tákolmányokkal
-ért tákolmányért tákolmányokért
-vá/-vé tákolmánnyá tákolmányokká
-ig tákolmányig tákolmányokig
-ként tákolmányként tákolmányokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tákolmányban tákolmányokban
-on/-en/-ön tákolmányon tákolmányokon
-nál/-nél tákolmánynál tákolmányoknál
-ba/-be tákolmányba tákolmányokba
-ra/-re tákolmányra tákolmányokra
-hoz/-hez/-höz tákolmányhoz tákolmányokhoz
-ból/-ből tákolmányból tákolmányokból
-ról/-ről tákolmányról tákolmányokról
-tól/-től tákolmánytól tákolmányoktól
tákolmány birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tákolmányom tákolmányaim
a te tákolmányod tákolmányaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tákolmánya tákolmányai
a mi tákolmányunk tákolmányaink
a ti tákolmányotok tákolmányaitok
az ő tákolmányuk tákolmányaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6