Kiejtés

  • IPA: [ ˈnøveːɲ]

Főnév

növény

  1. (növénytan) Az élőlények egyik nagy, több százezer fajt felölelő csoportja, rendszertani kifejezéssel országa.

Etimológia

A igéből, a német Gewächs szó mintájára.

Fordítások

Ragozás

növény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset növény növények
tárgyeset növényt növényeket
részes eset növénynek növényeknek
-val/-vel növénnyel növényekkel
-ért növényért növényekért
-vá/-vé növénnyé növényekké
-ig növényig növényekig
-ként növényként növényekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben növényben növényekben
-on/-en/-ön növényen növényeken
-nál/-nél növénynél növényeknél
-ba/-be növénybe növényekbe
-ra/-re növényre növényekre
-hoz/-hez/-höz növényhez növényekhez
-ból/-ből növényből növényekből
-ról/-ről növényről növényekről
-tól/-től növénytől növényektől
növény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én növényem növényeim
a te növényed növényeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
növénye növényei
a mi növényünk növényeink
a ti növényetek növényeitek
az ő növényük növényeik

Szinonimák

Származékok