Structured Query Language

Főnév

Structured Query Language (tsz. Structured Query Languages)

  1. (informatika) A Structured Query Language (SQL) egy szabványosított lekérdező nyelv, amelyet relációs adatbázis-kezelő rendszerekben (RDBMS) használnak az adatok kezelésére és lekérdezésére. Az SQL-t az 1970-es években fejlesztették ki az IBM-nél, és azóta az egyik legelterjedtebb adatbázis-kezelési eszközzé vált. Számos népszerű adatbázis-kezelő rendszer, például a MySQL, a Microsoft SQL Server, az Oracle Database és a PostgreSQL is az SQL-t használja az adatbázisokkal való interakciókhoz.

Az SQL alapvető funkciói közé tartozik az adatok lekérdezése, beillesztése, frissítése és törlése. A nyelv lehetővé teszi az adatbázisok struktúrájának létrehozását, módosítását és kezelését is, például táblák, indexek és nézetek létrehozását. Az SQL parancsai négy fő kategóriába sorolhatók: a DML (Data Manipulation Language), a DDL (Data Definition Language), a DCL (Data Control Language) és a TCL (Transaction Control Language).

  1. DML: Ezek a parancsok az adatmanipulációval foglalkoznak, például az INSERT, UPDATE, DELETE, és SELECT parancsok.
  2. DDL: Az adatbázis struktúráját hozza létre vagy módosítja, például a CREATE, ALTER és DROP parancsok.
  3. DCL: A hozzáférési jogok kezelésére szolgál, például a GRANT és REVOKE parancsokkal.
  4. TCL: A tranzakciókezelésért felel, például a COMMIT és ROLLBACK parancsok.

Az SQL egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a relációs modellre épül, ahol az adatokat táblákban tárolják, és ezek a táblák kapcsolódhatnak egymáshoz kulcsok és idegen kulcsok segítségével. Az SQL nyelv szabványosítása révén a különböző adatbázis-kezelő rendszerek hasonló szintaxist használnak, bár egyes rendszerek saját kiegészítésekkel bővítik az SQL alapvető funkcióit.

Az SQL egyszerű, de rendkívül hatékony nyelv, amely lehetővé teszi a nagy mennyiségű adat gyors és hatékony kezelését és lekérdezését, ami különösen hasznos az üzleti alkalmazásokban, ahol komplex adatműveletekre van szükség.