Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒpsolutoːrijum]

Főnév

abszolutórium

  1. (oktatásügy) Egyetemi, főiskolai végbizonyítvány. [1]

Ragozás

abszolutórium ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset abszolutórium abszolutóriumok
tárgyeset abszolutóriumot abszolutóriumokat
részes eset abszolutóriumnak abszolutóriumoknak
-val/-vel abszolutóriummal abszolutóriumokkal
-ért abszolutóriumért abszolutóriumokért
-vá/-vé abszolutóriummá abszolutóriumokká
-ig abszolutóriumig abszolutóriumokig
-ként abszolutóriumként abszolutóriumokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben abszolutóriumban abszolutóriumokban
-on/-en/-ön abszolutóriumon abszolutóriumokon
-nál/-nél abszolutóriumnál abszolutóriumoknál
-ba/-be abszolutóriumba abszolutóriumokba
-ra/-re abszolutóriumra abszolutóriumokra
-hoz/-hez/-höz abszolutóriumhoz abszolutóriumokhoz
-ból/-ből abszolutóriumból abszolutóriumokból
-ról/-ről abszolutóriumról abszolutóriumokról
-tól/-től abszolutóriumtól abszolutóriumoktól
abszolutórium birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én abszolutóriumom abszolutóriumaim
a te abszolutóriumod abszolutóriumaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
abszolutóriuma abszolutóriumai
a mi abszolutóriumunk abszolutóriumaink
a ti abszolutóriumotok abszolutóriumaitok
az ő abszolutóriumuk abszolutóriumaik

Jegyzetek

  1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1