Wikiszótár

access control list

Angol

Főnév

access control list (tsz. access control lists)

  1. (informatika) Az Access Control List (ACL) egy biztonsági mechanizmus, amely meghatározza, hogy mely felhasználók vagy rendszerek férhetnek hozzá egy adott erőforráshoz, és milyen típusú hozzáférési jogosultságokat kapnak. Az ACL-ek egy szabályokból álló listák, amelyek leírják, hogy ki vagy mi férhet hozzá egy adott erőforráshoz, és milyen műveleteket (például olvasás, írás, végrehajtás) hajthat végre az adott erőforráson.

Az ACL működése:

  1. Erőforrás: Az ACL-eket általában különféle erőforrásokhoz rendelik, például fájlokhoz, könyvtárakhoz, hálózati eszközökhöz, vagy akár teljes hálózati szegmensekhez.
  2. Felhasználók és szereplők: Az ACL-ekben meghatározott szabályok különböző felhasználókra, csoportokra, IP-címekre vagy más entitásokra vonatkozhatnak.
  3. Hozzáférési jogok: Minden egyes bejegyzés az ACL-ben (ACL-elem) meghatározza, hogy az adott entitás milyen típusú műveleteket végezhet az erőforráson. Ezek a jogok általában a következő műveleteket foglalják magukban:
    • Olvasás (Read): Az erőforrás olvasására vonatkozó engedély.
    • Írás (Write): Az erőforrás módosítására vonatkozó engedély.
    • Végrehajtás (Execute): Az erőforrás végrehajtására vonatkozó engedély (például futtatható fájlok esetén).
    • Törlés (Delete): Az erőforrás törlésére vonatkozó engedély.
    • Engedélyek módosítása (Modify permissions): Lehetővé teszi a hozzáférési jogok módosítását.

Példa egy ACL bejegyzésre:

Egy fájl ACL-je tartalmazhatja a következő szabályokat:

  • Felhasználó_A: Olvasás, írás
  • Felhasználó_B: Csak olvasás
  • Felhasználó_C: Nincs hozzáférés

Ez azt jelenti, hogy Felhasználó_A képes lesz olvasni és írni a fájlra, míg Felhasználó_B csak olvashatja, és Felhasználó_C egyáltalán nem fér hozzá a fájlhoz.

ACL-ek típusai:

  1. Fájlok és könyvtárak ACL-jei: Az operációs rendszerekben az ACL-eket gyakran használják fájlok és könyvtárak hozzáférési jogosultságainak szabályozására. Például a Linux fájlrendszerek és a Windows NTFS fájlrendszerek támogatják az ACL-eket.
  2. Hálózati ACL-ek: A hálózati eszközök, például routerek, tűzfalak és kapcsolók szintén használhatják az ACL-eket a forgalom szabályozására. Ezek a hálózati ACL-ek meghatározzák, hogy mely hálózati forgalom engedélyezett vagy tiltott egy adott IP-cím vagy port számára.
    • Bejövő ACL-ek: Azok a szabályok, amelyek a hálózatra érkező forgalmat ellenőrzik.
    • Kimenő ACL-ek: Azok a szabályok, amelyek a hálózatból kimenő forgalmat szabályozzák.

ACL felépítése hálózati eszközök esetében:

Hálózati eszközökön az ACL-ek gyakran hozzáférést szabályoznak egy forgalmi útvonal mentén (például routeren vagy tűzfalon). Ezek az ACL-ek általában a következő elemeket tartalmazzák:

  • Forrás IP-cím: Az adatcsomag forrásának IP-címe.
  • Cél IP-cím: Az adatcsomag céljának IP-címe.
  • Protokoll: Az alkalmazott hálózati protokoll (például TCP, UDP, ICMP).
  • Port: Az adatcsomag forrás vagy cél portja (például HTTP esetében 80-as port).

Egy egyszerű példaként vegyünk egy routert, amelyen az alábbi ACL van beállítva: 

allow tcp 192.168.1.0/24 any eq 80
deny tcp any any eq 22

Ez az ACL két szabályt határoz meg: - Engedélyezi az összes olyan forgalmat a 192.168.1.0/24 hálózatból, amely célba veszi a 80-as portot (ami általában HTTP-t jelent). - Tiltja az összes olyan forgalmat, amely a 22-es portot (SSH) próbálja elérni.

ACL-ek előnyei:

  1. Finomhangolt hozzáférés: Lehetővé teszik a hozzáférési jogok finomhangolását, így pontosan szabályozható, ki vagy mi férhet hozzá az adott erőforráshoz, és milyen műveleteket végezhet.
  2. Biztonság: Az ACL-ek hatékonyak a hozzáférés szabályozásában, mivel megakadályozzák a jogosulatlan hozzáférést a rendszer vagy hálózat erőforrásaihoz.
  3. Egyszerűség: Könnyen kezelhetők és jól alkalmazhatók kis és közepes méretű rendszereken.

ACL-ek hátrányai:

  1. Skálázhatóság: Nagyon nagy rendszereken vagy komplex hálózatokon nehéz lehet az ACL-ek kezelése és karbantartása, mivel rengeteg szabályt kell figyelemmel követni és frissíteni.
  2. Karbantartási igény: Az ACL-ek idővel bonyolulttá válhatnak, különösen, ha folyamatosan új szabályokat kell hozzáadni vagy módosítani.
  3. Korlátozott rugalmasság: Az ACL-ek csak az előre meghatározott szabályok alapján működnek, és nem képesek kontextusfüggő döntéseket hozni, például olyan helyzetekben, amikor dinamikusan változó feltételek alapján kellene hozzáférést biztosítani vagy megtagadni.

Kiegészítő megoldások:

  1. Role-Based Access Control (RBAC): Az ACL-ek alternatívájaként az RBAC rendszerek szerepekre alapozva biztosítanak hozzáférést, ahol egy szerephez különböző hozzáférési jogokat rendelhetünk, és a felhasználók ezekhez a szerepekhez vannak hozzárendelve.
  2. Attribute-Based Access Control (ABAC): Az ABAC még finomabb kontrollt biztosít azáltal, hogy a hozzáférési döntéseket különböző attribútumok alapján hozza meg (pl. felhasználói szerep, helyszín, eszköz típusa).

Összegzés:

Az Access Control List (ACL) egy széles körben alkalmazott biztonsági mechanizmus, amely segítségével meghatározhatjuk, hogy ki vagy mi férhet hozzá egy adott erőforráshoz, és milyen műveleteket hajthat végre rajta. A hálózati ACL-ek a forgalom szabályozására szolgálnak, míg a fájlrendszer ACL-ek az egyes fájlok és könyvtárak hozzáférését szabályozzák. Bár egyszerű és hatékony megoldás, nagy és komplex rendszerekben nehézséget okozhat a megfelelő karbantartásuk és kezelésük.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=access_control_list&oldid=3453636”