Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒdɛptuʃ]

Főnév

adeptus

  1. Általánosan valamely vallás, tan, szekta legmélyebb titkaiba beavatott személy.
  2. Egy tan, egy eszme buzgó követője.
  3. Egy kiváló tudós segédje, tanítványa.
  4. Beavatott vagy okkult mester; olyan ember, aki beavatáson keresztül nagy mágikus hatalmat és ismereteket szerzett.

Etimológia

latin

Fordítások