Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒrɡumɛntum]

Főnév

argumentum

  1. (matematika) A függvény független változója.

Fordítások

Ragozás

argumentum ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset argumentum argumentumok
tárgyeset argumentumot argumentumokat
részes eset argumentumnak argumentumoknak
-val/-vel argumentummal argumentumokkal
-ért argumentumért argumentumokért
-vá/-vé argumentummá argumentumokká
-ig argumentumig argumentumokig
-ként argumentumként argumentumokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben argumentumban argumentumokban
-on/-en/-ön argumentumon argumentumokon
-nál/-nél argumentumnál argumentumoknál
-ba/-be argumentumba argumentumokba
-ra/-re argumentumra argumentumokra
-hoz/-hez/-höz argumentumhoz argumentumokhoz
-ból/-ből argumentumból argumentumokból
-ról/-ről argumentumról argumentumokról
-tól/-től argumentumtól argumentumoktól
argumentum birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én argumentumom argumentumaim
a te argumentumod argumentumaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
argumentuma argumentumai
a mi argumentumunk argumentumaink
a ti argumentumotok argumentumaitok
az ő argumentumuk argumentumaik

Főnév

argumentum sn

  1. argumentum