bülbül

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbylbyl]

Főnév

bülbül

1. (irodalmi) Fülemüle.

Ragozás

bülbül ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bülbül	bülbülök
tárgyeset	bülbült	bülbülöket
részes eset	bülbülnek	bülbülöknek
-val/-vel	bülbüllel	bülbülökkel
-ért	bülbülért	bülbülökért
-vá/-vé	bülbüllé	bülbülökké
-ig	bülbülig	bülbülökig
-ként	bülbülként	bülbülökként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bülbülben	bülbülökben
-on/-en/-ön	bülbülön	bülbülökön
-nál/-nél	bülbülnél	bülbülöknél
-ba/-be	bülbülbe	bülbülökbe
-ra/-re	bülbülre	bülbülökre
-hoz/-hez/-höz	bülbülhöz	bülbülökhöz
-ból/-ből	bülbülből	bülbülökből
-ról/-ről	bülbülről	bülbülökről
-tól/-től	bülbültől	bülbülöktől

bülbül birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bülbülöm	bülbüljeim
a te	bülbülöd	bülbüljeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bülbülje	bülbüljei
a mi	bülbülünk	bülbüljeink
a ti	bülbülötök	bülbüljeitek
az ő	bülbüljük	bülbüljeik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)

Azeri

Főnév

bülbül

1. csalogány

Krími tatár

Főnév

bülbül

1. csalogány

Török

Főnév

bülbül

1. csalogány

Etimológia

A perzsa بلبل szóból.