bővítmény

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbøːviːtmeːɲ]

Főnév

bővítmény

1. (nyelvtan)

Etimológia

bővít +‎ -mény

Fordítások

Tartalom

angol: extension (en) német: Ergänzug (de) nn

Ragozás

bővítmény ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bővítmény	bővítmények
tárgyeset	bővítményt	bővítményeket
részes eset	bővítménynek	bővítményeknek
-val/-vel	bővítménnyel	bővítményekkel
-ért	bővítményért	bővítményekért
-vá/-vé	bővítménnyé	bővítményekké
-ig	bővítményig	bővítményekig
-ként	bővítményként	bővítményekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bővítményben	bővítményekben
-on/-en/-ön	bővítményen	bővítményeken
-nál/-nél	bővítménynél	bővítményeknél
-ba/-be	bővítménybe	bővítményekbe
-ra/-re	bővítményre	bővítményekre
-hoz/-hez/-höz	bővítményhez	bővítményekhez
-ból/-ből	bővítményből	bővítményekből
-ról/-ről	bővítményről	bővítményekről
-tól/-től	bővítménytől	bővítményektől

bővítmény birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bővítményem	bővítményeim
a te	bővítményed	bővítményeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bővítménye	bővítményei
a mi	bővítményünk	bővítményeink
a ti	bővítményetek	bővítményeitek
az ő	bővítményük	bővítményeik