Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛt͡ʃleːʃhɒtaːʃfokɒ]

Főnév

becslés hatásfoka

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A becslés hatásfoka (efficiency of estimation) egy statisztikai fogalom, amely azt méri, mennyire pontosan és megbízhatóan tudunk következtetni egy populáció paraméterére a mintánk alapján. Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú tényezőt említek, amelyek befolyásolják a becslés hatásfokát:
  1. Becslési módszer: Különböző módszerek (pl. maximum likelihood, legkisebb négyzetek) eltérő hatásfokkal rendelkezhetnek.
  2. Minta nagysága: Nagyobb minták általában pontosabb becslést eredményeznek, csökkentve a becslés varianciáját.
  3. Adatok eloszlása: A populáció adatai és eloszlásuk (pl. normális, Poisson) hatással van a becslés hatásfokára.
  4. Bias: Ha a becslő elfogultságot mutat (bias), akkor a becslés nem lesz hatékony, mert nem közelíti meg jól a valódi paramétert.
  5. Konfidence intervallum: A becslés hatásfokát a konfidence intervallum szélessége is jelzi; keskenyebb intervallum általában jobb becslést jelent.

Az becslés hatásfokának javítása érdekében fontos a megfelelő mintavétel, a minták helyes elemzése és a statisztikai módszerek helyes alkalmazása.