bejelentő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɛjɛlɛntøː]

Főnév

bejelentő

Származékok

• (összetételek): bejelentőhivatal, bejelentőlap

Ragozás

bejelentő ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bejelentő	bejelentők
tárgyeset	bejelentőt	bejelentőket
részes eset	bejelentőnek	bejelentőknek
-val/-vel	bejelentővel	bejelentőkkel
-ért	bejelentőért	bejelentőkért
-vá/-vé	bejelentővé	bejelentőkké
-ig	bejelentőig	bejelentőkig
-ként	bejelentőként	bejelentőkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bejelentőben	bejelentőkben
-on/-en/-ön	bejelentőn	bejelentőkön
-nál/-nél	bejelentőnél	bejelentőknél
-ba/-be	bejelentőbe	bejelentőkbe
-ra/-re	bejelentőre	bejelentőkre
-hoz/-hez/-höz	bejelentőhöz	bejelentőkhöz
-ból/-ből	bejelentőből	bejelentőkből
-ról/-ről	bejelentőről	bejelentőkről
-tól/-től	bejelentőtől	bejelentőktől

bejelentő birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bejelentőm	bejelentőim
a te	bejelentőd	bejelentőid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bejelentője	bejelentői
a mi	bejelentőnk	bejelentőink
a ti	bejelentőtök	bejelentőitek
az ő	bejelentőjük	bejelentőik

Melléknév

bejelentő

Etimológia

bejelent folyamatos melléknévi igeneve.