beszéd
Kiejtés
- IPA: [ ˈbɛseːd]
Főnév
beszéd
- Hangos emberi kommunikáció.
- hadova beszélgetés fecsegés szóbeszéd közlés szónoklat előadás
Etimológia
Fordítások
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | beszéd | beszédek |
tárgyeset | beszédet | beszédeket |
részes eset | beszédnek | beszédeknek |
-val/-vel | beszéddel | beszédekkel |
-ért | beszédért | beszédekért |
-vá/-vé | beszéddé | beszédekké |
-ig | beszédig | beszédekig |
-ként | beszédként | beszédekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | beszédben | beszédekben |
-on/-en/-ön | beszéden | beszédeken |
-nál/-nél | beszédnél | beszédeknél |
-ba/-be | beszédbe | beszédekbe |
-ra/-re | beszédre | beszédekre |
-hoz/-hez/-höz | beszédhez | beszédekhez |
-ból/-ből | beszédből | beszédekből |
-ról/-ről | beszédről | beszédekről |
-tól/-től | beszédtől | beszédektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | beszédem | beszédeim |
a te | beszéded | beszédeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
beszéde | beszédei |
a mi | beszédünk | beszédeink |
a ti | beszédetek | beszédeitek |
az ő | beszédük | beszédeik |
Származékok
- beszédű
- (összetételek): beszédfordulat, beszédgyakorlat, beszédhang, beszédhelyzet, beszédhiba, beszédírás, beszédképtelen, beszédkészség, beszédközpont, beszédmód, beszédmodor, beszédművészet, beszédrész, beszédstílus, beszédszerv, beszédtárgy, beszédtechnika, beszédtéma, beszédzavar, gyászbeszéd, szóbeszéd, testbeszéd, védőbeszéd
Szókapcsolatok
Forrás
- ↑ TESz, Akadémiai Kiadó, 1976