Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbokɒt͡ʃont]

Főnév

bokacsont

  1. A sípcsont, illetve a szárkapocs alsó, megvastagodott része. [1]

Etimológia

boka +‎ csont, a német Knöchelbein szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

bokacsont ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bokacsont bokacsontok
tárgyeset bokacsontot bokacsontokat
részes eset bokacsontnak bokacsontoknak
-val/-vel bokacsonttal bokacsontokkal
-ért bokacsontért bokacsontokért
-vá/-vé bokacsonttá bokacsontokká
-ig bokacsontig bokacsontokig
-ként bokacsontként bokacsontokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bokacsontban bokacsontokban
-on/-en/-ön bokacsonton bokacsontokon
-nál/-nél bokacsontnál bokacsontoknál
-ba/-be bokacsontba bokacsontokba
-ra/-re bokacsontra bokacsontokra
-hoz/-hez/-höz bokacsonthoz bokacsontokhoz
-ból/-ből bokacsontból bokacsontokból
-ról/-ről bokacsontról bokacsontokról
-tól/-től bokacsonttól bokacsontoktól
bokacsont birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bokacsontom bokacsontjaim
a te bokacsontod bokacsontjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bokacsontja bokacsontjai
a mi bokacsontunk bokacsontjaink
a ti bokacsontotok bokacsontjaitok
az ő bokacsontjuk bokacsontjaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6