Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont͡skeːʃ]

Főnév

bonckés

  1. boncolókés [1]

Etimológia

bonc +‎ kés

Fordítások

Ragozás

bonckés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bonckés bonckések
tárgyeset bonckést bonckéseket
részes eset bonckésnek bonckéseknek
-val/-vel bonckéssel bonckésekkel
-ért bonckésért bonckésekért
-vá/-vé bonckéssé bonckésekké
-ig bonckésig bonckésekig
-ként bonckésként bonckésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bonckésben bonckésekben
-on/-en/-ön bonckésen bonckéseken
-nál/-nél bonckésnél bonckéseknél
-ba/-be bonckésbe bonckésekbe
-ra/-re bonckésre bonckésekre
-hoz/-hez/-höz bonckéshez bonckésekhez
-ból/-ből bonckésből bonckésekből
-ról/-ről bonckésről bonckésekről
-tól/-től bonckéstől bonckésektől
bonckés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bonckésem bonckéseim
a te bonckésed bonckéseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bonckése bonckései
a mi bonckésünk bonckéseink
a ti bonckésetek bonckéseitek
az ő bonckésük bonckéseik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6