Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont͡snok]

Főnév

boncnok

  1. (elavult) boncolóorvos [1]

Etimológia

bonc +‎ -nok

Fordítások

Ragozás

boncnok ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset boncnok boncnokok
tárgyeset boncnokot boncnokokat
részes eset boncnoknak boncnokoknak
-val/-vel boncnokkal boncnokokkal
-ért boncnokért boncnokokért
-vá/-vé boncnokká boncnokokká
-ig boncnokig boncnokokig
-ként boncnokként boncnokokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben boncnokban boncnokokban
-on/-en/-ön boncnokon boncnokokon
-nál/-nél boncnoknál boncnokoknál
-ba/-be boncnokba boncnokokba
-ra/-re boncnokra boncnokokra
-hoz/-hez/-höz boncnokhoz boncnokokhoz
-ból/-ből boncnokból boncnokokból
-ról/-ről boncnokról boncnokokról
-tól/-től boncnoktól boncnokoktól
boncnok birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én boncnokom boncnokaim
a te boncnokod boncnokaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
boncnoka boncnokai
a mi boncnokunk boncnokaink
a ti boncnokotok boncnokaitok
az ő boncnokuk boncnokaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6