Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont]

Tárgyas ige

bont

  1. Bonyolult dolgot kinyit, szétnyit.
  2. Jogi kapcsolatot megszüntet.

Etimológia

Tkp. bomlít, lásd a bomlik szócikket.

Származékok

Ragozás

Román

Melléknév

bont hn or sn (nőnemű egyes szám boantă, hímnemű többes szám bonți, nőnemű és semlegesnemű többes szám boante)

  1. tompa