borbölcső

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈborbølt͡ʃøː]

Főnév

borbölcső

1. (borászat) Dekantáló, borkitöltő készülék. A kibontott borospalackot rézsútosan, fekvő helyzetben, üledékének felkavarodásának elkerülése céljából fektetik borbölcsőbe. A borbölcső kézzel működtetve fokozatosan vízszintes helyzetbe dönti a palackot és eközben a bor tisztája a pohárba kerül.

Etimológia

bor +‎ bölcső

Ragozás

borbölcső ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	borbölcső	borbölcsők
tárgyeset	borbölcsőt	borbölcsőket
részes eset	borbölcsőnek	borbölcsőknek
-val/-vel	borbölcsővel	borbölcsőkkel
-ért	borbölcsőért	borbölcsőkért
-vá/-vé	borbölcsővé	borbölcsőkké
-ig	borbölcsőig	borbölcsőkig
-ként	borbölcsőként	borbölcsőkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	borbölcsőben	borbölcsőkben
-on/-en/-ön	borbölcsőn	borbölcsőkön
-nál/-nél	borbölcsőnél	borbölcsőknél
-ba/-be	borbölcsőbe	borbölcsőkbe
-ra/-re	borbölcsőre	borbölcsőkre
-hoz/-hez/-höz	borbölcsőhöz	borbölcsőkhöz
-ból/-ből	borbölcsőből	borbölcsőkből
-ról/-ről	borbölcsőről	borbölcsőkről
-tól/-től	borbölcsőtől	borbölcsőktől

borbölcső birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	borbölcsőm	borbölcsőim
a te	borbölcsőd	borbölcsőid
az ő/ön/maga az önök/maguk	borbölcsője	borbölcsői
a mi	borbölcsőnk	borbölcsőink
a ti	borbölcsőtök	borbölcsőitek
az ő	borbölcsőjük	borbölcsőik