Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈborbølt͡ʃøː]

Főnév

borbölcső

  1. (borászat) Dekantáló, borkitöltő készülék. A kibontott borospalackot rézsútosan, fekvő helyzetben, üledékének felkavarodásának elkerülése céljából fektetik borbölcsőbe. A borbölcső kézzel működtetve fokozatosan vízszintes helyzetbe dönti a palackot és eközben a bor tisztája a pohárba kerül. [1]

Etimológia

bor +‎ bölcső

Ragozás

borbölcső ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset borbölcső borbölcsők
tárgyeset borbölcsőt borbölcsőket
részes eset borbölcsőnek borbölcsőknek
-val/-vel borbölcsővel borbölcsőkkel
-ért borbölcsőért borbölcsőkért
-vá/-vé borbölcsővé borbölcsőkké
-ig borbölcsőig borbölcsőkig
-ként borbölcsőként borbölcsőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben borbölcsőben borbölcsőkben
-on/-en/-ön borbölcsőn borbölcsőkön
-nál/-nél borbölcsőnél borbölcsőknél
-ba/-be borbölcsőbe borbölcsőkbe
-ra/-re borbölcsőre borbölcsőkre
-hoz/-hez/-höz borbölcsőhöz borbölcsőkhöz
-ból/-ből borbölcsőből borbölcsőkből
-ról/-ről borbölcsőről borbölcsőkről
-tól/-től borbölcsőtől borbölcsőktől
borbölcső birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én borbölcsőm borbölcsőim
a te borbölcsőd borbölcsőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
borbölcsője borbölcsői
a mi borbölcsőnk borbölcsőink
a ti borbölcsőtök borbölcsőitek
az ő borbölcsőjük borbölcsőik

Jegyzetek