borkén

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈborkeːn]

Főnév

borkén

1. (borászat) Kálium-metabiszulfit , a bor kénezésére használt borkezelő anyag.

Etimológia

bor +‎ kén

Ragozás

borkén ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	borkén	borkének
tárgyeset	borként	borkéneket
részes eset	borkénnek	borkéneknek
-val/-vel	borkénnel	borkénekkel
-ért	borkénért	borkénekért
-vá/-vé	borkénné	borkénekké
-ig	borkénig	borkénekig
-ként	borkénként	borkénekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	borkénben	borkénekben
-on/-en/-ön	borkénen	borkéneken
-nál/-nél	borkénnél	borkéneknél
-ba/-be	borkénbe	borkénekbe
-ra/-re	borkénre	borkénekre
-hoz/-hez/-höz	borkénhez	borkénekhez
-ból/-ből	borkénből	borkénekből
-ról/-ről	borkénről	borkénekről
-tól/-től	borkéntől	borkénektől

borkén birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	borkénem	borkénjeim
a te	borkéned	borkénjeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	borkénje	borkénjei
a mi	borkénünk	borkénjeink
a ti	borkénetek	borkénjeitek
az ő	borkénjük	borkénjeik