Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈborkeːn]

Főnév

borkén

  1. (borászat) Kálium-metabiszulfit , a bor kénezésére használt borkezelő anyag.

Etimológia

bor +‎ kén

Ragozás

borkén ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset borkén borkének
tárgyeset borként borkéneket
részes eset borkénnek borkéneknek
-val/-vel borkénnel borkénekkel
-ért borkénért borkénekért
-vá/-vé borkénné borkénekké
-ig borkénig borkénekig
-ként borkénként borkénekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben borkénben borkénekben
-on/-en/-ön borkénen borkéneken
-nál/-nél borkénnél borkéneknél
-ba/-be borkénbe borkénekbe
-ra/-re borkénre borkénekre
-hoz/-hez/-höz borkénhez borkénekhez
-ból/-ből borkénből borkénekből
-ról/-ről borkénről borkénekről
-tól/-től borkéntől borkénektől
borkén birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én borkénem borkénjeim
a te borkéned borkénjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
borkénje borkénjei
a mi borkénünk borkénjeink
a ti borkénetek borkénjeitek
az ő borkénjük borkénjeik