Kiejtés

  • IPA: [ ˈboroʃpint͡sɛ]

Főnév

borospince

  1. Bor tárolására (és kezelésére) berendezett pince. [1]
  2. Pinceborozó. [1]

Etimológia

boros +‎ pince

Fordítások

Ragozás

borospince ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset borospince borospincék
tárgyeset borospincét borospincéket
részes eset borospincének borospincéknek
-val/-vel borospincével borospincékkel
-ért borospincéért borospincékért
-vá/-vé borospincévé borospincékké
-ig borospincéig borospincékig
-ként borospinceként borospincékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben borospincében borospincékben
-on/-en/-ön borospincén borospincéken
-nál/-nél borospincénél borospincéknél
-ba/-be borospincébe borospincékbe
-ra/-re borospincére borospincékre
-hoz/-hez/-höz borospincéhez borospincékhez
-ból/-ből borospincéből borospincékből
-ról/-ről borospincéről borospincékről
-tól/-től borospincétől borospincéktől
borospince birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én borospincém borospincéim
a te borospincéd borospincéid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
borospincéje borospincéi
a mi borospincénk borospincéink
a ti borospincétek borospincéitek
az ő borospincéjük borospincéik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6