Kiejtés

  • IPA: [ ˈpint͡sɛ]

Főnév

pince

  1. Földalatti helyiség.

Etimológia

Egy szláv pivnica szóból.

Fordítások

Ragozás

pince ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset pince pincék
tárgyeset pincét pincéket
részes eset pincének pincéknek
-val/-vel pincével pincékkel
-ért pincéért pincékért
-vá/-vé pincévé pincékké
-ig pincéig pincékig
-ként pinceként pincékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben pincében pincékben
-on/-en/-ön pincén pincéken
-nál/-nél pincénél pincéknél
-ba/-be pincébe pincékbe
-ra/-re pincére pincékre
-hoz/-hez/-höz pincéhez pincékhez
-ból/-ből pincéből pincékből
-ról/-ről pincéről pincékről
-tól/-től pincétől pincéktől
pince birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én pincém pincéim
a te pincéd pincéid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
pincéje pincéi
a mi pincénk pincéink
a ti pincétek pincéitek
az ő pincéjük pincéik

Származékok

Szókapcsolatok

Kiejtés

Főnév

pince nn (plural pinces)

  1. fogó