Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈborviraːɡ]

Főnév

borvirág

  1. (borászat, gombatan) Borbetegség. A bor levegővel érintkező felületén virágélesztők szaporodnak el, és vékonyabb-vastagabb, fehér színű hártyát képeznek. A bor üressé, levegőízűvé válik.

Etimológia

bor +‎ virág

Ragozás

borvirág ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset borvirág borvirágok
tárgyeset borvirágot borvirágokat
részes eset borvirágnak borvirágoknak
-val/-vel borvirággal borvirágokkal
-ért borvirágért borvirágokért
-vá/-vé borvirággá borvirágokká
-ig borvirágig borvirágokig
-ként borvirágként borvirágokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben borvirágban borvirágokban
-on/-en/-ön borvirágon borvirágokon
-nál/-nél borvirágnál borvirágoknál
-ba/-be borvirágba borvirágokba
-ra/-re borvirágra borvirágokra
-hoz/-hez/-höz borvirághoz borvirágokhoz
-ból/-ből borvirágból borvirágokból
-ról/-ről borvirágról borvirágokról
-tól/-től borvirágtól borvirágoktól
borvirág birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én borvirágom borvirágaim
a te borvirágod borvirágaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
borvirága borvirágai
a mi borvirágunk borvirágaink
a ti borvirágotok borvirágaitok
az ő borviráguk borvirágaik