bukébor

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbukeːbor]

Főnév

bukébor

1. Elsődleges, a szőlőből származó illatokat és ízeket tartalmazó, üde, friss bor.

Etimológia

buké +‎ bor

Ragozás

bukébor ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bukébor	bukéborok
tárgyeset	bukébort	bukéborokat
részes eset	bukébornak	bukéboroknak
-val/-vel	bukéborral	bukéborokkal
-ért	bukéborért	bukéborokért
-vá/-vé	bukéborrá	bukéborokká
-ig	bukéborig	bukéborokig
-ként	bukéborként	bukéborokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bukéborban	bukéborokban
-on/-en/-ön	bukéboron	bukéborokon
-nál/-nél	bukébornál	bukéboroknál
-ba/-be	bukéborba	bukéborokba
-ra/-re	bukéborra	bukéborokra
-hoz/-hez/-höz	bukéborhoz	bukéborokhoz
-ból/-ből	bukéborból	bukéborokból
-ról/-ről	bukéborról	bukéborokról
-tól/-től	bukébortól	bukéboroktól

bukébor birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bukéborom	bukéboraim
a te	bukéborod	bukéboraid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bukébora	bukéborai
a mi	bukéborunk	bukéboraink
a ti	bukéborotok	bukéboraitok
az ő	bukéboruk	bukéboraik